Rhodesian Ridgeback Zamaar és Fana Waltzer Rhodesian Ridgeback Zamaar és Fana bújócska Mawanda Moon Rhosesian Ridgeback Kennel Fana Zamaar Rhodesian Ridgeback Fana

Rhodesian Ridgeback Standard

FCI 146 sz Standard  /  1996.12.10   / GB
RODÉZIAI RIDGEBACK (másként: Afrikai Oroszlánkutya)

SZÁRMAZÁS:  Dél Afrika
A Standard kezelője az Kutyatenyésztők Dél Afrikai Egyesülete (Kennel Union of Southern Africa) és a Zimbabwei Kutyatenyésztő Klub (Zimbabwe Kennel Club).

AZ ÉRVÉNYES SATANDARD KIBOCSÁTÁSI DÁTUMA: 1996.12.10 

HASZOSÍTÁS: Még napjainkban is világszerte alkalmazott vadászkutya, de különösen nagyra becsült házőrző, és népszerű családi kedvenc.
 
F.C.I. BESOROLÁS: VI. csoport - Kopók, vérebek, és rokon fajták 3. szekció

RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS: A Rhodesian Ridgeback jeleneg az egyetlen bejegyzett dél Afrikában őshonos kutyafajta. A fajta eredete a dél afrikai fokföldi gyarmatok idejére vezethető vissza, a korai telepesek kutyáinak, és a Hottentotta törzsek félvad vadászkutyáinak keveredésére. A fajta névadó háti szőralakzata ez utóbbi felmenők öröksége.
A Rhodesian  Ridgeback, vagy Oroszlánkutya eredetileg vadászkopó volt. Leginkább kettes, hármas csoportokban alkalmazták a nagyvadak, elsősorban oroszlánok felkutatására és fenntartására, míg a vadász a helyszínre érkezhetett.
Az F.R.Barnes által a Dalmata standard alapján összeállított eredeti vázlata 1922-ben kelt a Rodéziai Bulawayo-ban, és 1926-ban nyerte el a Dél Afrikai Kutyatenyésztő Egyesület (South African Kennel Union) hivatalos jóváhagyását. 

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS: A Rodéziai Ridgeback arányos, szimmetrikus vonalú testalkatú, erős, izmos, mozgékony és aktív kutya, aki jó sebesség mellett is nagy kitartásra képes. A hangsúly a mozgékonyságon, elegancián és egészségen, nehézkességből mentes felépítésen van.
A fajta jellegzetessége a háton futó „ridge” , melyet a szörzet többi részével ellentétes irányban futó szőrzet alkot. Ez egyben a fajta leglátványosabb, meghatározó jellemzője is. A ridge jól kivehető, szimmetrikus, a csípő irányába elkeskenyedő formájú. Közvetlenül a vállak mögött kezdődik, és töretlenül halad egészen a csípőcsontig. A ridge-ben pontosan két, egyforma, és szimmetrikus elhelyezkedésű forgó található. A ridge szélességére a 5 cm-t (2 inch-et) szokás jó átlagos irányszámnak tekinteni.

VISELKEDÉS / TEMPERAMENTUM: Méltóságteljes, intellingens, az idegenekkel tartózkodó, de agressziót, vagy félénkséget nem mutat.

FEJ:
  • Koponya: Mérsékelten hosszú, lapos, a fülek között széles. A koponya fülek közötti szélessége megfelel a nyakszirt-stop, valamint a stop-orr távolságnak. Nyugvó helyzetben a fej környékén bőrredők nem alakulnak ki.
  • Stop: Jól kivehető, semmiképp sem képez egyenes vonalat az orrtól a nyakszirtig.
  • Orr: Fekete, vagy barna; fekete orr esetén sötét, barna orr esetén borostyánszín szemekkel.
  • Pofa: Hosszú, mély, és erőteljes.
  • Ajkak: Tiszta vonalú, az állkapcsot szorosan követi.
  • Állkapocs, és fogak: Az állkapocs erőteljes, teljesen, és tökéletesen ollós harapású, (tehát a felső fogsor szorosan zár az alsó fogsorra, és a fogak merőlegesen ülnek az állkapocsban). A fogak, különösen a szemfogak, jól fejlettek.
  • Szemek: Kellően távol ülnek egymástól. Kerek, tiszta, és csillogó. Intelligens tekintetű. Színe a szőrzettel harmonizáló.
  • Fülek: Meglehetősen magasan tűzöttek, közepes méretűek. A fültőnél elég szélesek, majd fokozatosan elkeskenyednek, hogy végül lekerekedő csúcsban végződjenek. Normális esetben a fülek a testhez simulva lógnak.
  • Nyak: Meglehetősen hosszú, erőteljes. A nyakbőr feszes, nem lóg.

TEST:
  • Hát: Erőteljes
  • Ágyék:  Erős, izmos, enyhén ívelt.
  • Mellkas: Nem túl széles, de nagyon mély, és tágas. A mellkas a mellső térd magasságáig ér. A mellkas elülső része oldalról nézve is látható. A bordák közepesen kerekedőek, de sohasem hordószerűek. 
  • Farok: A tőnél erőteljes, majd fokozatosan elkeskenyedő. Közepes hosszúságú. Szőre nem durva. A farktő elhelyezkedése sem nem túl magas, sem nem túl alacsony. Tartása enyhén felfelé hajló, sohasem visszatekeredő.

VÉGTAGOK
  • Első: Tökéletesen egyenes, erőteljes, és jó csontozatú. A könyök a testhez közel esnek. Oldalról szemlélve az elülső lábak szélesebbek mint szemből nézve.
  • Vállak: Egyenletes vonalú, lejtős, és izmos.
  • Lábtő: Erőteljes, könnyed, és ruganyos.
  • Hátsó láb: Izmos, az izomzat jól kivehető rajzolatú. Sima vonalú.
  • Térd: Szép vonalú térdhajlat.
  • Csánk: Erőteljes, mélyen helyezett. 
  • Mancsok: Tömörek, és kerekek. Az ujjak szép vonalúak. A talppárnák kemények, és ruganyosak. Az ujjak, és talppárnák közét szőrréteg védi.
 
JÁRÁS / MOZGÁS: Egyenes, párhuzamos. Szabad, és lendületes.
 
SZÖRZET:
  • Szőr: Rövid, és sűrű. Sima, és fényes. De sem nem bozontos, sem nem selymes.
  • Szín: Világos búzaszíntől vörösesig. A mellkason, és lábujjaknál egy kis fehér megengedett, de akár itt, akár a hason, vagy a lábujjaknál feljebb a túl sok fehér szőr nem kívánatos. A sötét pofa, és fülek megengedettek, de túl sok fekete szőr bárhol a bundában nagyon nem kedvező.
 
SÚLY, ÉS MÉRET:
  • Marmagasság:
    • Kan:  63-69 cm (25-27 inch).
    • Szuka: 61-66 cm (24-26 inch).
  • Súly:
    • Kan: 36,5 kg (80 font).
    • Szuka: 32kg (70 font).
 
HIBÁK:

A fentiektől való bárminemű eltérés hibának számít, melynek súlyossága az eltérés mértéke, és az eltérés a kutya egészségére, és életminőségére gyakorolt hatásának függvényében kerül meghatározásra.

Bármely testi, vagy viselkedésbeli rendellenességet mutató kutya azonnali kizárásra kerül.
Megjegyzés: A kanoknak rendelkezniük kell két, a herezacskóban teljes egészében leereszkedett herével.

Történet

A Rhodesian Ridgeback őse, a már kihalt  Dél-Afrikai hottentotta törzs állandó kísérője, a különleges „taréjjal” rendelkező  kutya volt. Ez a „taréj” a fajtára jellemző gerinc mentén  visszafelé növő szőr a RIDGE.  Ez a kutya segédkezett a törzs  mindennapjaiban. Őrizte az állatokat a támadó ragadozóktól és segített a vadászatban. Bátorságára jellemző volt, hogy 3-4 kutya sakkban tudott tartani akár egy oroszlánt is, amíg a vadászok oda nem értek és kezdetleges fegyvereikkel meg nem ölték. 



A XVI. századtól sok európai telepes  vándorolt ki  és fedezte fel Afrikát. Ezen telepesek vitték magukkal saját vadászkutyáikat. Hamar kiderült számukra, hogy saját kutyáik nem alkalmasak Afrika kietlen, dús aljnövényzettel rendelkező vadvilágában a vadászatra. Ekkor fedezték fel a  helyi törzsek különleges kutyáit. A kutyák keresztezéséből, melyben a Bloodhound, Pointer és a Dog is szerepet játszott született meg a mai is ismert Rhodesian Ridgeback közvetlen őse.



1875-ben Helm misszionárius vitt magával Bulawayoba /Zimbawe/ egy pár „taréjos” kutyát. Itt egy egész falkányi kutyát tenyésztett ki. 

Francis Richard Barnes 1922-ben megalkotta a fajta leírását, melyet 1926-ban Kennel Union of Southern Africa (KUSA) 1926. február 24-én fogadta el és elismert fajta lett, mint Rhodesian Ridgeback.